Kirándulás a Fertő-parton

2011. július 23.

A turisztikai csoport júliusi programján résztvevőkkel a Világörökségi Listára kultúrtáj (történeti táj) kategóriába felvett Fertő-táj egy részét jártuk be.
Útvonalunk első állomása Fertődre vezetett. A település 1950 óta viseli ezt a nevet, melynek meghatározó látványossága az Esterházy-kastély, vagy ahogy sokan nevezik a „magyar Versailles”.
A kastély őse egy huszonkét szobás vadászkastély volt, melyet herceg Esterházy József építtetett 1720-ban. A barokk-rokokó kastély átépítését másodszülött Miklós fia folytatta 1762-1766 között.
A patkó alakú díszudvarra a háromrészes kovácsoltvas kapun juthatunk be. A kapun belépve tárult elénk a korhű módon helyreállított díszudvar. A háromemeletes 126 helyiségből álló kastély egy része felújítás alatt áll, de az idegenvezetőnk bemutatta a látogatható termeket.
A különböző termek berendezéseit, freskóit, festményeit, bútorzatát részletesen megtekintettük. Sajnos az esős idő miatt csak ablakból tekinthettük meg a gyönyörű parkot.
A mai állapotában már elképzelni sem lehet, hogy milyen volt a 300 hektáros szobrokkal, szökőkutakkal, vízesésekkel, sugárutakkal kiépített francia park. A barokk park fénykora Esterházy „Fényes” Miklós herceg idejére tehető. Ma már nem látható az Operaház, a Bábszínház, a Muzsikaház, a kínai mulatóház (Bagatelle), és az 1772-ben épült Fortuna és Vénusz temploma. Joseph Haydn zeneszerző dallamaival indultunk a következő helyszínre Fertőbozra. Felsétáltunk a Csúcsos-dűlő 187 m magas dombjára épített Glorietthez, melyet Széchenyi Ferenc 1802-ben építtetett Magyarország nádora József főherceg tiszteletére. Innen gyönyörű kilátás tárult elénk, ahonnan belátható a Fertő tó és környéke. A meredek lépcsőkön leérkezve elindultunk Fertőrákosra. A település bővelkedik művészeti és történelmi emlékekben. Megcsodáltuk a magángyűjtő Makovnik István Kristálymúzeumát, ahol 2000 db kalcitkristály, 500 db ősmaradvány szemlélteti Magyarország hegységeinek rejtett szépségeit.
Ezután idegenvezetőnk elkalauzolt bennünket a10-12 millió éves lajtamészkőből keletkezett Kőfejtőbe, mely a Pannon tenger üledékéből keletkezett.
A kibányászott kövekből több nevezetes bécsi és magyar épületet készítettek.
A hatalmas csarnokokban nyaranként operaelőadásokat tartanak.
Bejártuk a kőfejtő oldalán kiépített tanösvényt, és megálltunk a Gabriela von Habsburg fémplasztikája előtt. A Páneurópai Emlékmű a „vasfüggöny” egy darabját jelképezi.
Érdekességnek számított az elektromos mozdonnyal megtett utunk az országhatár melletti Mithras-szentélyhez.
Sok érdekeset megtudtunk a környék történelméről, a Mithras kultuszról, a kultuszképről.
Történelmi utazásunk utolsó állomása a Páneurópai Piknik emlékhelyhez vezetett. A vasfüggöny áttörésének eseményeire (1989) az emlékhely díszkútja és kopjafája emlékeztet.
Az idősebb korosztály mesélt arról a kerítésrendszerről, mely kettévágta Európát, a határőr szolgálatról, a határsávról.
Mi ezen az élményekben teli napon szabadon járhattuk végig a 2001. év óta Világörökség részeként szereplő gyönyörű tájat.

Bierbauer Imréné

Egy nyugger tollából...

A júliusra nem éppen jellemző őszies időjárást figyelve demokratikusan , pro-és kontra érvek mentén döntöttük el, hogy nem alkalmazzuk az un. „esőnapot”- azaz nem halasztjuk el a program szerinti kirándulásunkat. Hiszen Bierbauer Magdika mindent, mindenhol leszervezett, maga a program zöme pedig eső elleni védelmet ad (a Páneurópai Piknik Emlékhely szabad egének kivételével).
A terv szerinti indulás után jó hangulatban érkeztünk Fertődre, az Eszterházy Kastélyhoz az ország legnagyobb és (az egyik) legszebb kastélyához. A helyi szakavatott idegenvezető hölgy kedvesen és fordulatos információkkal telten vezette kis csoportunkat a kastély látogatható termein keresztül. A felújítások, restaurációk miatt sok helyen fa állványzat közé szorítva, esetleg egy –egy érdekes rész kihagyásával tettük meg sétánkat. Sajnos, az eső miatt magát a pompás parkot csak az ablakokból kikukucskálva láthattuk. Tudott, hogy a műélvezett szubjektív dolog, de elmondom, hogy nekem a díszterem már éppen helyreállított falfestése (a barokk rokokóba ívelése), valamint a kastély fénykorának életét bemutató interaktív mozgókép levetítése tetszett a legjobban! Mindenkinek ajánlani tudom az Eszterházy kastély felkeresését, megtekintését. (többen megfogadtuk, hogy a felújítási munkálatok nem túl távoli befejeztével újólag meglátogatjuk ezt a pompás épület együttest).
Következő állomásunk Fertőboz falucska volt, ahol Töltősi Máté csapattárs előőrsként végzett felderítő tevékenysége mellett felsétáltunk a szőlő ültetvények közötti kanyargós úton a falu fölé magasodó Csúcsos dűlő 187m magas ormán lévő Gloriette kilátóhoz. (maga az elnevezés francia szóból származik: gloriette = magaslat, kilátó). A Széchenyi Ferenc gróf által 1802.-ben építtetett, arányaiban díszes épületből megkapóan gyönyörű kilátás tárult elénk. Szemünk előtt volt szinte az egész magyarországi Fertőszakasz: a sok-sok km hosszú és széles, haragos-zölden buja sásos/nádas tó meder, a horizonton pedig a (Trianon óta Ausztriához tartozó) csillogó, egybefüggő vízfelület.
A meredek, kanyargó lépcsősoron lebotorkálva, a buszba kászálódás után indultunk Fertőrákosra, ahol a terv szerint három program is várta a csoportot. A geológus végzettségű Makovnik István, aki maga és családja által egy szorgos élet munkájaként gyűjtögetett és rendszerezett különböző kövek, kristályok, féldrágakövek, ősmaradványok, fossziliák, stb. kiállításával egy takaros, jól elhelyezett és kellően megvilágított Ásványmúzeum tárgyait mutatta be a látogatóknak. Grónyi Erika csapattársunk ezoterikus magyarázatai többünket (köztük engem is!) különböző kövecskék, kristályok vásárlásra késztettek.
Ezt követően idegenvezetői irányítással megtekintettük a monumentális Kőfejtőt. A hatalmas kőtömbök láttán szinte felfoghatatlanul hatott az eredet magyarázat: a 10-12 millió évvel ezelőtt e helyt hullámzó Pannon tenger besűrűsödött, összepréselődött üledéke az egész! A kibányászott kőtömböket az elmúlt századokban a magyar helyszíneken túl Bécs városának építkezéseihez társzekerezték. Érdekes látnivaló volt még az itt található Barlangszínház (színpadostól, nézőterestől, büféstől, WC-s től). Szerencsére az éppen szünetet tartó eső megengedte, hogy a kőfejtő felszínén kialakított kanyargó és dimbes-dombos tanösvényen tegyünk egy kellemes sétát is. Fertőrákos harmadik érdekességét, a Mithras szentélyt néztük meg ezután. Nagyon kényelmes, csendes - vonatot imitáló – elektromos szerelvényre ültünk és szakavatott idegenvezető kísérete, magyarázata mellett sok érdekes, színes információt tudtunk meg egyrészt a környékről, másrészt az ókori Róma által szerte a világon tisztelt kultuszról. Maga az istenség a fény és az élet szimbólumaként barlangban öli meg a sötétséget és a gonoszságot jelképező bikát három állat segítsége mellett (kutya, kígyó, skorpió). A Mithras kultusz a Római Birodalom utolsó államvallásának öröksége. A pogány istenség születését december 25.-én ünnepelték, ezért lett ugyanez a nap a keresztény karácsony ünnepe (”…a pogány ünnepeket jobb nem kiirtani, hanem keresztény szelleművé kell átalakítani - Hieronimus egyházatya …”). További érdekesség: a fertőrákosi szentély annak köszönheti épen maradását ( miután Gratianus császár 378.-ban az egész birodalomra kiterjesztett lerombolási rendeletet adott ki), hogy a főbb közlekedési útvonalaktól távol, eldugott helyen volt.
Ezt követően a Sopronkőhidai Fegyház épületei mellett elhajtva, pár perc alatt megérkeztünk kirándulásunk utolsó helyszínéhez a Páneurópai Piknik Emlékhelyhez. A gyönyörűen parkosított, fiatal fákkal betelepített, haranglábbal, szobor csoporttal, emléktáblákkal, meghagyott relikviákkal, stb. teli helyszín emléket állít az első Páneurópai Pikniknek: 1989. augusztus 19.-én a magyar-osztrák államhatár ezen szakaszán több száz NDK-s állampolgár törte át a vasfüggönyt. A magyar határőrség higgadt nagyvonalúsága mellett lezajló látványos „tömegmenekülés” adta meg az első lökést a változásoknak, vezetett a Berlini Fal leomlásához, idézte elő a két mesterségesen elkülönített Németország egyesítését! Ezen események felidézése mellett egyidejűleg kegyelettel emlékeztünk a közelmúltban elhalálozott dr. Habsburg György képviselő úrra, aki igazi européerként élt, és aki részese volt az eseményeknek is. További érdekesség: csapatunk (idősebb) tagjai között volt, aki éppen ezen a határsávon – parancsra - telepítette a taposóaknákat, a másik csapattárs pedig később az aknátlanításban vett részt!
Az egész napos, élményekkel teli program befejezése után rendben és baj nélkül érkeztünk haza. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy az időjárás sem volt kibírhatatlan: néha-néha csepergett ugyan az eső, de nem volt sem hideg, sem pedig szél! Az esők alatt pedig ténylegesen vagy utaztunk, vagy tető (kastély, múzeum, kőtömb, barlang) volt a fejünk fölött.

Katona László

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!