Az Ezerjó vidékén

2013. november 16.

A késő ősz utolsó napsugarait élvezhettük a Vértes hegységben. A 7 km-es túránkat a felújítás alatt álló Csókakő várában kezdtük.
A 479 m tengerszint feletti magasságon épült várat a XIII. században kezdték építeni. A Rozgonyiak a XV. században bővítettek, a felsővár mellé megépítették az alsóvárat, melynek legismertebb része a kaputorony. A háborúskodások befejeztével 1691-től üresen állt, egyre romosabbá vált, de a „Csókakői Várbarátok Társasága”összefogásával elkezdődtek a régészeti feltárások és felújítások.
A Csóka-hegy lejtős oldalon elindultunk a kanyargós piros L jelzésen, ahol a cseres-tölgyes fák lehullott lombja, az avarillat, és a közöttük megbújó gombák sokasága kísérte utunkat.
Néhány kiálló sziklapárkányról gyönyörű kilátás nyílt a Móri-árok településeire. A Harmatos-völgyben helyenként kidőlt fák nehezítették meg a haladást, de sikeresen kiértünk az erdőből.
Leérve a városba, elsőként a Fellner Jakab tervei alapján épített barokk Lamberg–kastély épületét, és állandó tárlatait néztük végig. Szobáról- szobára haladva újabb ismeretekkel gyarapodtunk. A tárlatvezetőtől megtudtuk, hogy kerültek a Vasarely szitanyomatai a városba, kik voltak a város híres szülöttei (Wekerle Sándor, dr Zimmermann Ágoston), vagy milyen egy sváb szoba és kamra. Az „Ezerjó” Pincegaléria a Móri Borvidék borkultúrájáról adott érdekes látványosságot.
Hamarosan arról is meggyőződhettük, hogy milyen az íze a móri boroknak, köztük az Ezerjónak. A mosoly és az elégedettség nemcsak a boroknak volt köszönhető, hanem a tartalmas, látványokban gazdag túranapnak is!

Csókakőtől Mórig

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Bierbauer Imréné