A fenyvesek vidékén

2013. november 30.

Az idei év utolsó 10 km-es túráját a Bakony Hódos-éri Turistaháznál kezdtük. A Pápalátó-kői-hegy felé haladva gyönyörű bükkös erdő lehullott lombja és termése kísérte utunkat. Elsőként a Likas-kő víz által kialakított járatait csodáltuk meg, többen bebújtak a nagyobb üregekbe, és felmásztunk a kiemelkedésekre. Visszatérve a kellemes Rómer Flóris zöld jelzésű túraútra, igyekeztünk megközelíteni a 390 méter magasságban emelkedő Pápalátó–kői–hegyet.
Kissé megpihentünk, és gyönyörködtünk az előttünk kibontakozó tájban, ahonnan akár Pápáig is el lehet látni. Mi csak Fenyőfő templomtornyát és házsorait láttuk. A hegycsúcsról leereszkedve a sziklapárkány réteges szerkezetét, és növényzetét vizsgáltuk meg.
Folytatva túránkat Fenyőfő irányába, már kezdett átváltozni a növényzet, megjelentek az erdei fenyők, a borókák, és másodvirágzásban láthattuk a kankalint. Hamarosan beértünk a fenyvesbe, a Rener-keresztnél rövid ismertetőből megtudhattuk, hogy a fenyőfői fenyves valóban ősfenyves-e?
Több évtizedes viták lezárásaként 1954-ben mint „ősfenyves” került az országosan védett területek listájára. Kitaibel Pál 1799 júniusában, baranyai útja során (iter baranyense) járt itt, és feltűnt neki az őshonosnak tűnő erdeifenyves, s a vele szinte egybeolvadt, a középhegység szívében megbújó homokpusztagyep. Ő hívta fel a figyelmet elsőként erre az egyedi társulásra, és javasolta a fenyő telepítését a homok megkötésére. A Természetvédelmi Terület kis részén, a Stercki úton, majd a Szépfa-nyiladékon keresztül beértünk Fenyőfőre.
Útközben a beérett kökény termését csemegéztünk, borókabogyót kóstoltunk, és gyantaillatot lélegeztünk be.
A 130 fős Fenyőfőn betértünk a felújított római katolikus templomba, ahol megcsodáltuk a fafaragású oltárt, és szép freskókat.
Utolsó programként megálltunk a vinyei büfénél, ahol finom tönkölybúzából készült lángos és forralt bor mellett a kellemes melegben felidéztük az év emlékeit.

Vinye - Fenyőfő

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Bierbauer Imréné