Ami szép, az bizony szép...

2015. április 16.

Turisztikai Csoportunk tagjaként Pünkösd hava 16-án negyvened magammal vártam - a kis késéssel megérkezett – kényelmes és újszerű Volvo autóbuszt a Kardirex parkolójában. A rövid programpontosítás után Sárvár úti céllal, szépnek ígérkező időben meg is indultunk.
Sárváron némi szabad foglalatosság után (ami alatt sétát tett ki-ki a szépen rendben tartott kisváros főterén) az épségben maradt, illetve az utódok által jól gondozott Nádasdy-vár épületegyüttesét tekintettük meg az itt lévő kiállításokat is bemutató szakavatott kalauzolással. Nagyon tetszett – többek között – a díszterem/ebédlő freskó sora, annak épsége, színeinek frissessége (főleg annak tükrében, hogy a várban évtizedekig a „hazánkban ideiglenesen” jelenlévő Szovjet Hadsereg egyik területi parancsnoksága is állomásozott)!
A várból kijőve az átellenben elterülő Arborétum árnyas útjain sétálgattunk hallgatva az erdész végzettségű idegenvezetőnk tárgyszerű, de érdekes adalékokkal, történetekkel fűszerezett ismertetőjét. A körbesétált kis tavacska egyik oldalán igazi meglepetésként egy valódi bambusz erdőbe értünk: többünk álmélkodva szembesült azzal a ténnyel, hogy hazánk éghajlata is lehetővé teszi a növény létét! Külön érdekesség volt, hogy egy esküvői ruházatban, koszorús lányokkal kísért mennyasszony/vőlegény fotózást is láthattunk, akik a helyszín adta szépségeket így használták ki. (Megjegyzem, hiába figyelmeztettük - segíteni akarva a vőlegényt - a mielőbbi menekülés megfontolására, nem hallgatott ránk!)
Innen tovább buszozva érkeztünk Kám határába a Jeli Arborétumhoz. Kissé megijesztett a parkolókban tapasztalt gépkocsi tömeg, de később örömmel tapasztaltuk, hogy a közel 80 hektáros park a maga több tucat erdei útjával, hatalmas fáival, sűrű, tömött bokraival, cserjéivel szinte „elnyelte” a látogatókat! A nagy terület, az ültetett növénytársulások, valamint az Alpok viszonylagos közelsége tette/teszi lehetővé a rododendronok (havasszépe, hangarózsa, babérrózsa) pompázását bordó/fehér/kékes/vörös/lila/sárga színekben. A cserjék zöme a szemnek adott élvezetet, de az egyik, apróbb virágú, sárga féleség bódító illatával az orrunknak is gyönyört okozott! A park bejáratával szemben megtekinthettük az alapító, gróf Ambrózy-Migazzi István házát (ahol egy vándorkiállítás is volt pompásnál pompásabb rovarokkal, lepkékkel) és a közeli sírhelyét.
A látott/érzett szépségekkel eltelten indultunk haza és a korábban jelzett időponthoz közel, rendben megérkeztünk. Külön öröm volt még, hogy új túratársaink is voltak – reméljük, jó szájízzel gondolnak közös és hasznos időtöltésünkre és a jövőben szívesen csatlakoznak más programjainkhoz is!

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Katona László