Ködös őszi nap a Bakonyban...

2015. október 17.

Ködös és hűvös őszi reggelre ébredtünk október 17-én, amikor ismét elindultunk soron következő túránkra, hogy felfedezzük a Bakony általunk talán még nem ismert természeti és kulturális értékeit. Mindannyian bíztunk benne, hogy a nap folyamán az időjárás majd kedvezni fog nekünk, így a csapat elszánt és mindenre felkészült tagjai jó hangulatban indultak neki az egész napos programnak.
Az odavezető út már sokak számára ismerős lehetett, hiszen számtalanszor jártunk már a Bakony vonulatai közt kanyargó szerpentinen Cseszneknél, majd rövid utazást követően a zirci ciszterci apátság és templom mellett elhaladva is emlékek ébredhettek bennünk. Zircet elhagyva körülbelül 4 km-re megérkeztünk túránk első állomásához Akli majorba. Ezen a helyen úgy érezhettük, mint ha megállt volna az idő a múlt század elején és egy sokak számára szinte elfeledett, vagy alig ismert tanyasi élet képe tárult elénk. Ennek a helynek közel ezer évre nyúlik vissza a története, az itt található épületegyüttesek a török korban elpusztultak, de a XVIII. században barokk stílusban újjá épültek. Az itt otthonra lelt család és a környéken élők feltett szándéka, hogy megőrizzék ezt a helyet, mint kulturális örökséget az utókor számára, az épületeket az eredeti állapotukba visszaállítsák, valamint a látogatók számára bemutassák az önellátó gazdálkodás több száz évre visszanyúló hagyományát. Lehetőségünk volt arra is, hogy az itt termelt illetve előállított árucikkeket megkóstoljuk vagy vásároljunk belőlük, hiszen szombatonként működik itt az ún. Akli Major Piac.
A kitérőnket követően továbbindultunk Hárskút irányába, hogy onnan gyalogosan folytassuk tovább utunkat a Papod-hegyre a Vitéz Bertalan Árpádról elnevezett kilátóhoz, majd onnan megcsodáljuk a környék természeti szépségeit, lenyűgöző panorámáját. Mivel az elmúlt néhány nap esőzései nem kerülték el a Bakonyt sem, így utunk során meg kellett küzdenünk a sárral és számos „tavacskával” is a gyerekek legnagyobb örömére, hiszen talán ők élvezték ezt a legjobban. Fáradhatatlanul gázoltak bele minden egyes pocsolyába, ami csak az utunkba került. Egy másfél órás gyaloglást követően megpillantottuk a fák mögül előbukkanó kilátót, de a szűnni nem akaró sűrű köd makacsul keresztülhúzta számításainkat, hisz így nem tudtuk megcsodálni az elénk táruló panorámát. Itt elfogyasztottuk az aznapra szánt „betevő falatok” egy részét, a gyerekek mindeközben szöcskelábakat gyűjtöttek desszertnek. A pihenőnket követően továbbindultunk, hogy az út még ránk váró hosszabb szakaszát megtegyük. Az órák és a kilométerek múlásával az időjárás is nekünk kedvezett, hiszen a népi bölcsesség szerint „a dél majd megválasztja…”, és ez így is lett; a ködöt az egyik pillanatról a másikra kellemes őszi napsütés váltotta fel. Közeledve úticélunk felé, ahol a busz várt ránk, már a gyerekeken is lehetett látni a fáradság jeleit, hisz a számos emelkedő és csúszós lejtő belőlük is sok energiát felemésztett. Összességében elmondhatjuk, hogy mindannyian álltuk a „sarat”. A fárasztó gyaloglás után jóleső érzés volt buszra szállni és visszaindulni Zircre, ahol egy kellemes program várt még ránk. Az egyik helyi cukrászdában kicsit megpihentünk, hogy az elveszett energiákat pótoljuk finomabbnál finomabb édességekkel, kávéval és ami még szem szájnak ingere. Ezt követően elindultunk a hazafelé vezető úton majd bő egy órás utazást követően értünk haza Bábolnára.

Papod-hegy

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Mészáros Attila