Kizárt, hogy tudtad...

2016. január 23.

Fergeteg hava 23.-án, mínusz 12 fokban, ötvened magunkkal vártuk a szokott indulási helyen az autóbuszt, ami pár perces késéssel, 8.10-kor megérkezett. Helyeinket elfoglalva hallgattuk meg az időjárást tekintve is kellemesnek ígérkező nap programját. Örvendetesen rövid (azért írom ezt, mert a többi kirándulásaink során jobbára egy órai időtartamot is meghalad a cél elérése!) utazási idő után a tatai Kristály Szálló előtt leszállva sétáltunk fel az Angolpark egyik bejáratához, ahol tanult idegenvezető vette át a csoportot. Sűrűn meg-meg állva, érdekes tájékoztatóit, színes történeteit szájtátva hallgatva, kényelmes tempóban sétáltuk körbe a Cseke tavat – egy időben tanulva az elhangzottakból, élvezve a szemeink elé terülő látványt és értékelve a pompás időben a levegő frissességét!
Ráadásul a tó nyugati partját lezáró gátnál el is kezdődött a meglepetés sorozat: az Öreg Tó, illetve a Fényes Fürdő felé bandukolva idegenvezetőnk egymásután fedte fel, mutatta meg a valamikori Tatára nagyban jellemző vízimalmokat! Az épületek esetében az eredeti funkciót minden esetben érzékelni lehetett: melyiknél jobban, melyiknél csak nyomokban. A vizet rávezető árok minden esetben látható volt (többségükben még víz is csörgedezett), sok helyütt a hatalmas motolla-szerű fakerekek is álltak az árkokban, illetve az épületek oldalán a valamikori tengelyek kőbe vájt furatai sejtették a nézővel, hogy itt bizony a víz erejét szorították valaha munkára! Azért is tehették ezt Tatán, azért is működhetett 16 (! ) vízimalom már a középkor óta, mert a sűrűn fakadó, bővizű meleg források következtében még télen is biztosított volt a víz áramlás, a legnagyobb fagyokban sem kényszerült állni a munka! Néhány malom nevét felsorolva kétlem, hogy – bár a szomszédságban élünk - sokunk tudott volna Tatának ezen érdekes történetéről: Jenő, - Kalló, - Sándor, - Miklós, - Czégény, - Gyári, - Pötörke, - József, - Nepomuki, - Cifra és a Berta malom. Arról is tudomást szereztünk pl., hogy magát az őrlést, a darálást végző óriási malomköveket hazánkban csak egy helyről, a BAZ megyében lévő Makkoshotyka falu kőbányájából lehetett anno beszerezni, ezek a kövek voltak ugyanis speciális keménységűek, recésre faraghatóak.
Tartalmas programunk harmadik szakaszaként a Fényes Fürdő mellett kialakított Tanösvény közel másfél kilométeres fapalló járdáján tettünk egy igazi „tanulmányi kirándulást” egy érdekes, kötetlen „biológia órát” A meleg, bugyogó hőforrásoknak köszönhetően soha el nem jegesedő tengerszemek környékén valamint azok felett repdeső kormoránok, gémek nagy biztonsággal sejtetik a számukra biztos élelemforrást rejtő tavacskák gazdag élővilágát!
Összességében elmondható, hogy egy nagyon kényelmes tempójú, egyáltalán nem megerőltető (pedig volt az 11km is!), tartalmas és tanulságos túrán vettünk részt, ahonnan rendben, nem sokkal 16 óra után haza értünk. Ráadásul a hazafelé vezető buszos út vidámságáról három kis útitársunk (Láng Antos Barnabás, Kockás Ádám, Bednár Bálint) spontán gondoskodott, miután - KisGrofót és Fásy Ádámot aztán alaposan megszégyenítve – többször is hangosan énekelték a „ Szegény vagyok, szegénynek születtem” című divatszámot - alaposan dicsérve ki-ki a babájának a nézését, meg a járását, meg a csípőjének a ringását...!


Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Katona László