Emlékeztünk,- tanultunk,- gyönyörködtünk...

2016. február 27.

Jégbontó Hava 27-én ötvened magunkkal indultunk nyugatnak a februárra tervezett kirándulásunk helyszíneire. Az előző napok nedves időjárása – szerencsére – nem folytatódott ezen a szombaton, mivel tiszta, napsütötte idő volt egész nap (bár kissé csípős szél is fújdogált) Győrben még csatlakozott hozzánk útitársként Losonczi Aliz úrhölgy, aki programbővítésként (és tanult idegenvezetőként) átkalauzolta autóbuszunkat az Óvároson. Végighajtva a Kossuth utcán megnézhettük a valamikori Arany Bárány fogadót, ahol nagy valószínűséggel még Széchenyi István is megszállhatott. Az utcán haladva az egyik beszögelésben azt a kilométerkövet is láthattuk, mely jelzés a Budapest-Bécs közötti (akkori) közút távolságának pontosan a felét -131 km -mutatta (ez is oka lehetett Győr rohamos fejlődésének anno!)
Nagycenkig élvezhettük Aliz szórakoztatóan érdekfeszítő történeteit az utunkat szegélyező falvak és városok eredetét, elnevezéseit illetően. Megérkezve a Széchenyi család ősi uradalmi központjába a helyi idegenvezető jelentkezéséig folyamatosan kaptuk az érdekesnél érdekesebb információkat a kastélyról, a templomról és a köztéri szobrokról. Majd a padsorokban elhelyezkedve a templom fiatal plébánosa is büszkeséggel a hangjában mutatta be csoportunknak Isten Házát. A mesterséges dombra Ybl Miklós tervezésében felépített Szt. István Templom szembetűnő (és egyedi) érdekessége kívülről a tornyot illető asszimetria, belülről pedig az egyszerűség, a jó értelemben vett dísztelenség (ami a katolikus templomokra éppen nem jellemző!) Megtekintettük még a temetőkertben lévő gyönyörű Mauzóleumot is, ahol a márványtáblák tanúsága szerint 47 családtag (köztük természetesen a főhelyen lévő „legnagyobb magyar”, Széchenyi István) alussza remélhetően békés, örök álmát. Élményt jelentett még az a rögtönzött történelmi áttekintés, amivel Asbóth Zsolt túratársunk hitelt érdemlően és érdekfeszítően bővítette, kiegészítette a helyi idegenvezető által elmondottakat.
Ezt követően Sopronba érve a mintegy két órányi szabadprogram keretében ki-ki tetszőlegesen tölthette idejét, élvezhette a szélvédett és naptól átmelegedett Fő tér zsongását, fedezhette fel az őt érdeklő dolgokat, illetve elégíthette ki különböző szükségleteit (én magam – na, persze nem egyedül – a borvidék jellegzetes termékét, a Kékfrankos 2015 évi pompás évjáratát teszteltem!) Ezután az időközben megjelenő helyi idegenvezető kíséretében, útmutatása mellett kényelmes sétával körbejártuk a Várkerületet, megtekintettük magát a Tűztornyot, az ódon templomokat, a gyönyörű, régi palotákat, házakat, sőt! még egy római kori kőtárat is megcsodálhattunk a Lábas ház hatalmas alagsorában.
Befejezve a belváros megtekintését buszunkba szállva (haza irányba) még elmentünk a Harrer Csokoládéműhely Cukrászdájába. Mit mondjak, méltó a híréhez: annyi finomság, szépség, íz illat és zamat vett körül bennünket, nem győztük a fejünket kapkodni! A baj csak egy: a termékek mellé kirakott árjegyzék is mellbevágó volt! A lassan közelgő estében beszélgetve indultunk haza. Összegezve elmondható, hogy egy kellemes, kényelmes programon vettünk részt és nem sokkal 19 óra után rendben, kellemesen elfáradva haza értünk.!

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Katona László