Juniális Ölbőn

2016. június 25.

Júniusi programunk 25-én, szombaton 11 órakor kezdődött Ölbőn. Túrakiírás szerint három útvonal közül lehetett választani. Akik az egyszerű, hagyományos megoldást választották, 10 órakor indultak az üzemi úton kerékpárral, de voltak vállalkozók a Tárkányon át vezető útvonalon is. Ők Ürge majoron keresztül érték el az Ölbői szeszgyár kéményénél megbeszélt találkozási pontunkat.
Akik bakancsot húztak 8 órakor az üzemi úton indultak el. „Betonon” a fasor mellett bikaréti és kisbábolnai kereszteződést elhagyva hamarosan elértünk a ma is jól látható, Mária Terézia korában megépített árok által megjelölt Bábolna-Tárkány községhatárhoz, a bábolnai erdőterületek legnagyobb tömbjének határához. Útközben a tóparthoz kivonuló „gulyáságyú” előzte meg csoportunkat, megnyugtatva bennünket, hogy aznap délben biztosan nem maradunk se étlen, se szomjan.
A kis emelkedő után jobbra fordulva beérünk az erdős területre. Ez az út Borsóhegyre és Tormaföldre vezet, a helyi emlékezet szerint. A Tormaföld érdekes rész, hiszen az amatőr kincskeresők sok időt töltöttek a terület kutatásával (akármilyen módon és eszközökkel…), hiszen a vízfolyások mentén települések voltak, ezen a részen is. Ha nem kanyarodnánk el balra, akkor a volt homokbányához érnénk. A hatvanas években ezen a területen homokot bányásztak, sok bábolnai ház malterjának alapanyaga került ki innen.
A Mihályháza telep felé haladva tölgyerdő mellett visz utunk. Ez az erdő a legelő-gazdálkodás fénykorában létesült, mert ahogyan csökkent a lóállomány, ill. rendeződött át a határ hasznosítása, ez a terület kikerült a legelőkből. A Mihályházi nagyfenyő azt a fafaj-hasznosítási gyakorlatot mutatja, vagy a divatot, miszerint a feketefenyő és az erdeifenyő jól megél a homokon. Azért még a környéken legeltettek is, mert nem véletlen, hogy a szúrós tövisekkel védekező gledícsiával ültették körbe a fenyvest! Ezen ember és állat nem ment keresztül könnyen. A fenyő végén jobbra kanyarodva megint tölgyest találunk, egy akácos mellett. Kiérve az erdő szélére szép látványban van részünk, messzire lehet látni. Pannonhalma szépen mutat a horizonton, mint a Pannon síkság kiemelkedő tájékozódási pontja, de nem csak a térképészeti szempontok szerint.
Jól kezelt földúton sétálva érünk ki a Bőnyi útra, mely Kisbábolna teleptől vezet a nevezett településre, egy jól és stabilan megépített hídon át. E híd elődeit több magas víz, áradás tette próbára, a fahidak elbuktak, emberek fulladtak bele ebbe a ma már csendesen folydogáló vízfolyásba.
Az OVIT villamos távvezeték alatt átmenve olyan erdei útra érünk, melynek hangulata, a környezet látványa szemet gyönyörködtető, torokszorítóan üdítő. Ha valakinek eszébe jut a séta alatt, kik, miért mennek erdésznek, a munkában megfáradt emberek miért választják a pihenés céljául az erdőt, sok mindenre magyarázatot kapnak. Pedig ez csak hazai nyarakkal beültetett, erdőgazdálkodási szempontból nem igazán magas értékű terület, ahol az állatnyomok alapján gondolhatjuk, hogy a gímszarvas, a vaddisznó, az őz és apróvad is jól érezheti magát.
A tekervényes, ámde vadregényes út a Vadászház kifli alakú tavánál bújik ki az erdőből. Megérkeztünk az Újölbői Vadászházhoz. Egy kis pihenő és nosztalgiázás után az üzemi úton folytatjuk utunkat a találkozó helyünkig, mert ha az Ölbő pusztai szőlőhegy felé megyünk a szőlő helyén telepített erdőből kiérve a kaszáló széli magaslesnél véget ér az út. Innen csak messziről nézhetjük meg a ménes épületeit.
Ölbői programunk 11:00 órakor kezdődött. Asbóth Zsolt idegenvezetővel sétára indulunk, aki megismertetett minket a ménes nemrég felújított fedeles lovardájával, a kastélyépülettel, a puszta történelmi emlékeivel, érdekességeivel. Mesélt a lótenyésztéssel kapcsolatos legendákról, történelmi időszakok viszontagságairól. Zsolt személyes élményein keresztül kicsit bepillanthattunk a valamikori puszta életébe, az itt működő szeszgyár működtetésébe. Sétánkat a régi kocsiszín helyén kialakított látogatóközpontban fejeztük be.
Ekkor már a tó partján - László Imrének köszönhetően - készen várt a bográcsban frissen készült pincepörkölt. Imre nagy örömére gyorsan neki is álltunk az egész délelőtti munkája termésének elpusztításához, miközben a dicséreteket alig győzte bezsebelni.
Ebéd után nagy érdeklődés mellett Antos Zsófi beszélt Bábolnai Önkormányzat nemrég elfogadott fejlesztési terveiről, közeljövőben megvalósuló elképzeléseiről.
Ezen a napon is sok élményt vihettünk magunkkal haza.

Ölbő

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Bihari Gábor