Jó volt újra együtt, közösen...

2017. március 25.

Március 25-én, szombaton reggel egy újszerű, kényelmes autóbuszt majdnem megtöltöttünk, hiszen a Mérföldkő Turisztikai Csoport 47 taggal a Hanság felé vette az irányt. A februárban elmaradt kirándulás (akkor a tél okozta csúszós, jeges útviszonyok nem tették lehetővé, hogy biztonsággal keressük fel az Ördögárkot!) érezhetően „kiéheztette” a mozgásra, élményre vágyó sporttársakat, mivel az aktuális programra a résztvevői létszám napok alatt összejött. Bízva a kellemes kiránduló időben, kezdtük meg utazásunkat.
Eszterházára (Fertődre) érkezvén ragyogó napsütés ragyogta be Eszterházy (Fényes) Miklós herceg által a 18. század második felében építtetett hatalmas barokk-rokokó kastély-együttest és a hatalmas francia és angol parkot. A szintén velünk utazó Asbóth Zsolt érdekfeszítő előadásában a tényszerű adatok mellett rengeteg érdekes történetet, az akkori szereplők jellem leírásait, a korra vonatkoztatott politikai/ gazdasági viszonyrendszert ismerhettünk meg. Később a min. 4 méter magas, gúla alakúra nyesett tiszafa csodák által határolt, nyílegyenes, sugár irányú utak egyikét kiválasztva a kellemesen meleg napsütésben egy kiadós séta közben próbáltuk (Asbóth tanár úr segítségével) beleélni magunkat az akkori arisztokrácia helyzetébe.
Ezt követően átbuszoztunk a mesterségesen kialakított Hanság Főcsatornához, melynek gátján sétálva élveztük a príma időt, a jó levegőt, gyönyörködtünk a fel-felröppenő madarakban (valamint hangoskodásunkkal bosszantottuk a nád között ülő pecásokat!)
Újólag buszba szállva Hidegség község központjába utaztunk és innen (leküzdve egy kaptatót) ismét gyalogolni kezdtünk. Sétánk során a jó szeműek a távolból láthatták a Fertő tó víztükrét, míg az öregecske zöm a lába elé nézve bandukolt egy szántók határolta síkságon, amíg egy erdőbe érve meg nem érkezünk egy hatalmas kaukázusi fenyők határolta monumentális síremlékhez. Asbóth tanár úr előadásában a Széchenyi családról tudtunk meg sok érdekességet, hiszen birtokközpontjukhoz, Nagycenkhez érkeztünk. Magában a sírban gróf Széchenyi Béla és neje Endrődi Hanna grófnő aludta örök álmát, teljesítve azon vágyukat, hogy az innen induló és a kastélyig tartó 2,6 km hosszúságú agg hársfákból álló fasor (allé) kezdete legyen éltük vége. Többünk véleménye szerint kis odafigyeléssel, a köztes bokrok kiirtásával, nota bene: facsemeték állandó pótlásával - remény nyílna ennek a nyílegyenes, széles allénak a rehabilitációjára! Átsétálva a kastély parkján még benéztünk az istállók határolta belső udvarba, szörnyülködtünk a tavaszi fészek-harc miatti irdatlan varjú károgáson, majd az itt várakozó buszunkba szállva jóleső fáradtsággal ki-ki a helyét elfoglalva indultunk Bábolnára.
Összegezve elmondható, hogy az elmaradt február havi kirándulás miatt nagy várakozással teljesített programunk – hála a kiváló időnek, Asbóth tanár úr nyújtotta kitűnő idegenvezetésnek és a káprázatos helyszíneknek - nagyon jól sikerült! Rendben, a jelzett időnél némileg később ugyan, de szerencsésen hazaérkeztünk!

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Katona László