Vihar után a Cuhánál...

2017. április 22.

A Bakony északi pereméhez indultunk április 22-én a „Föld Napján”. A felkészülés nem volt egyszerű a túrára. Áprilishoz képest is bolond időjárás a túrát megelőző héten komoly döntések meghozatalára kényszerített bennünket. Milyen felszereléssel induljunk útra? Vagy maradjunk otthon az újraindított kazánok által meleget biztosított radiátorok mellett fotelból hallgatva a süvítő szelet?
Tudományba, azon belül is az időjárás előre jelzésbe vetett bizalom és a hit, hogy Bierbauer Magdika úgyis segít, bevetve kapcsolatrendszerét az időjárásfelelősnél, döntöttünk, leküzdjük a nehézségeket.
Szombaton reggel 27 lelkes turista elindult Bakonyszentlászló felé, hogy a Veszprém, Gy-M-S megye határánál leszállva, Rédelesalját Szentlászlóval összekötő erdészeti út kereszteződésétől Vinyére induljunk. Az első km-nél a 82 főút állított meg minket. Gyors tanácskozás után, határozott döntéssel fordultunk vissza a helyes irányba. Döntésünket a „Réde-felé” tábla is megerősítette. Első pihenőnk az Ördög-réten volt. Innen ereszkedtünk le a Cuha-szurdokba. Az elmúlt hét csapadéka által megduzzadt patak sziklán zubogó víz gyönyörű látványa sem tudott elcsábítani senkit, hogy a - tervezett útvonalon - a patak által kivájt szurdokban folytassuk utunkat. Visszafordultunk, hogy a „B” terv szerint haladjunk tovább. Utunk során Katona Laci bácsi „hiányát” Koczkás Ádám sporttárs próbálta pótolni, aki igyekezett felidézni a megszokott aranyköpéseket, elkövetni a huncutságokat.
Pakucs pihenőnél fújtuk ki magunkat. A Cuha és a Hódos-ér találkozásánál kialakított pihenőhelyen a „természetbarátok” által „elvesztett” flakonok és műanyagzacskók juttatták eszünkbe, hogy április 22. a „Föld Napja”. E nap világszerte már 57. alkalommal hívja fel Földünk eltartóképességének határaira, védelmére a figyelmet. Elgondolkoztat mindannyiunkat, hogy mi személyesen mit is tehetünk lakóhelyünk, a Föld védelmében, mert mint utunk során is láthattuk a Természet saját erőből is nagy önpusztításra képes. Erre a kidőlt fák, letört ágak folyamatosan figyelmeztettek minket.
Pihenő után, egy lélekzet elállító hídon átkelve, kényelmes sétával folytattuk utunkat. Igaz, Vinyére a kőpincei gázlón nem, csak a feljebb átívelő gyaloghídon tudtunk átjutni a megáradt Cuhán. A magas vízállás miatt a „Bakony korzójához” elindult kirándulók Vinyén rekedtek, de minket a gyerekzsivaj és a nagy nyüzsgés sem tudott elriasztani attól, hogy a híres tönköly-lángost megkóstoljuk. Tele hassal vágtunk neki Csesznekre vezető útnak. Vadregényes, vihar által zilált erdő meredek kaptatóján csak a hegy derekáig kellett feljutnunk, hogy az itt-ott előkandikáló Pannonhalmi-dombságot is megcsodálhassuk.
Csesznekre érve a Kőmosó-szurdokban kiépített via ferratát (vasalt utat) mégnéztük, kipróbáltuk. Autóbuszunk már várt ránk. Fáradtan, de megelégedve érkeztünk haza. Kirándulásunkon részt vevő öt „újonc” is megelégedve, a viszont látás reményével búcsúzott el.

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Bihari Gábor