Nekünk a Balaton a Riviéééééra...

2017. május 20.

Turisztikai Csoportunk soros kirándulásán, május 20-án pontban nyolckor fordult ki az autóbuszunk a központi parkolóból Tárkány irányába, ahol kedves útitársainkat felvéve negyvened magunkkal megkezdtük utazásunkat a magyar tenger felé.
Alsóörs utcáira beérkezve szinte valamennyi kertben nyálcsorgató módon piroslottak már a korai cseresznyék: kóstolásukat sokért nem adtuk volna! Ez persze csak vágy maradt, de érdekes, hogy alig 100 km-rel délebbre Bábolnától már mennyire előrébb van a vegetáció! Az autóbuszról lekászálódva rövid séta után egy érdekes – láthatóan nem mai építésű - épület udvarára óvakodtunk be. Elsőként a csodálatos panoráma fogott meg minket: a ragyogó tavaszi időben a zöldesen csillogó Balaton látványában gyönyörködtünk hosszú percekig. A felolvasásból megtudtuk, hogy a 15/16. században épített késő gótikus elemekkel gazdagon ellátott kisnemesi udvarházat, az un. Törökházat tekinthettük meg.
Innen felsétálva Alsóörs ófalui részéhez meglepődve láttuk több előkertben a dús és hatalmas fügefákat, az ágak között csecsemő öklömnyi, szabályos körte alakú - természetesen még éretlen - gyümölcsökkel. A domb körülbelüli harmadánál az Alsóörsi Református templom támaszkodott a hegyoldalnak. Betérve egy gyönyörű, ódon, világos, három részre tagolt, puritán istenházát láthattunk. Középen volt a torony-csarnok a szószékkel és a padsorokkal, jobbra és balra pedig a később épített karzatok, melyek alsó mennyezetét színes, festett fakazetták borították. Bár az első (torony nélküli) szentély 1260 körül épült, a korai reformáció idején, már az 1500-as években került a reformátusok tulajdonába, gondozásába a templom – tudtuk meg a szolgálatot viselő nagytiszteletű lelkész úr fiától, aki a templom történetét ecsetelte.
Kulturális töltekezésünket követően meglehetősen erőteljes kaptatón lihegve haladva egy tisztáson égbe nyúló felépítményhez, a Somlyó hegyi kilátóhoz érkeztünk. Csodás rálátást nyertünk magára Alsóörsre, illetve a Balaton keleti medencéjére. Pihegés és ozsonnázás után hangulatos, árnyas erdei úton megkezdtük a következő kilátó felkeresését! Kis prücök azért történt, ugyanis nem találva a turista jelzést jobbára körbe-karikába mentünk! Iránytűt és térképet elővéve, végül kikeveredtünk a „rengetegből”, majd a pompásan felújított - még Horthy idejében épített – vörös kőből rakott és jobbára nádfedeles Csere-hegyi kilátó és Gondnok Ház együttesénél gyönyörködtünk újfent a Balaton, sőt! a Bakony panorámájában. A Köcsi–tó Tanösvényen lesétáltunk a Káptalanfüred határában várakozó járművünkhöz és Almádiba buszoztunk.
Az erdei többlet kóválygás miatt már nem volt időnk a Szent Jobb kápolna felkeresésére, de a csapat zöme még olthatatlan vágyat érzett a harmadik kilátó, az Óvári Messzelátó felkeresésére is, ezzel átlépve a 13. megtett km-t! (én magam – sajnos – nem tudtam velük tartani, mivel a már fáradt gyermekeket és idősebb női sporttársaimat kellett a híresen jó fagylaltozónál gardíroznom!)
Utolsó programként, már hazairányban a Zirci Pepe cukrászdában vettük magunkhoz a luxus kalóriákat! Összegezve egy jó hangulatú kiránduláson vettünk részt - a jelzett időnél kissé később ugyan, de rendben, probléma nélkül hazaértünk!

Felsőörsi kilátók

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Katona László