Ezt a gyönyörűséget látni kell...

2017. október 14.

Októberi rendes kirándulásunkra a hónap közepén, 14-én került sor. Kis ijedelemmel indult – az egyébként gyönyörűnek ígérkező - nap, miután buszunk némi késéssel fordult a parkolóba! Helyünket elfoglalva Nagyigmánd felé indultunk irányba, ahol három útitársunk (sőt! még egy szépasszony Komáromban is ) felszállt közénk. Az úti cél Pilisszentkereszt volt.
A falu után pár kilométerre a buszról leszállva soroltunk be a Holdvilág-árokhoz vezető piros kereszttel jelzett turistaútra. Gyönyörűségében is félelmetes, mély és kanyargós szurdok mentén haladtunk a csörgedező kis patak folyásával szemben. Közben elképzeltük, hogy (a látott összetorlódott gerendák, fatörzsek, kősziklák alapján) mily erővel és víz hozammal düböröghet hóolvadáskor és/vagy nagy esők alkalmával a megáradó patak! Külön élmény volt, hogy fa hidacskák vezették át a csapatot hol a bal, hol pedig a jobb oldalra. Hangulatos pihenőhelyeken fogyaszthattuk el étkeinket, frissülhettünk fel. Elérve a Holdvilág-árok zúgóját (ahol sajnos az idei nyárra jellemző aszály miatt nem volt vízesés!) a kihelyezett vaslétrán – egymást dicséretesen segítve – másztunk föl a következő szintre. Elhagyva a patakmedret egy kissé húzós emelkedőn lihegtünk fel a csúcsra.
Innen viszont már kényelmes, vízszinteshez közelítő, árnyas, hangulatos, avar borította, pihe-puha erdei utakon haladtunk a gerincen. Egy 20 perces pihenő beiktatása után pár kilométert még letudva fordultunk a hegy lábánál lévő Szentkút irányába. Bár a lejtő hossza alig volt egy kilométernyi, a viszonylag meredek, köves szakasz rendesen megdolgoztatta a lábizmainkat! Ráadásul óvatosnak is kellett lennünk a leereszkedéssel, hiszen bármelyikünk részéről egy „eltaknyolás” akár még nagyobb bajt is okozhatott volna.
Szerencsésen leérve nagy könnyebbséggel töltöttük meg éppen kiürülő palackjainkat a friss, jéghideg forrásvízzel. A forrás mögött lévő, hála táblákkal, égő gyertyákkal megrakott hangulatos erdei kápolna előtt megpihenve érzékeltük a hely szellemét, éreztük át a Pilis szépségét.
Innen már csak másfél kilométert kellett ereszkednünk a falu központjáig, ahol – egy helyi cukrászda felkeresését követően – a várakozó buszunkba ülhettünk.
Összegezve elmondhatjuk, hogy pompás időjárás mellett (újólag is köszönet az idősödő hölgyeknek!), gyönyörű színekkel festett őszi lombokkal díszített, közel 16 kilométeres túránkat sikeresen teljesítettük és a jelzett időnél némileg később ugyan, de rendben hazaérkeztünk. Külön öröm volt az is, hogy öt újonnan csatlakozó útitársunk is velünk tartott Reméljük annyira tetszett nekik is ez a (nem éppen legkönnyebb) túránk, hogy a jövőben már sporttársként tekinthetünk rendszeresen egymásra!

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Katona László