Tavasz a télben...

2018. január 27.

Mérföldkő Turisztikai Csoportunk az idei első túráját a közelbe, a Nyúl - Győrújbarát gerincre tervezte. Bár a decemberi záró bulin, illetve január elején sokan jelentkeztek, a kirándulás időpontjának közeledtével sokasodtak a visszamondások (sajnos). A csupán 17 fő, illetve a viszonylagos kis távolság miatt külön buszt csak drágán tudtunk volna bérelni, ezért - kihasználva a közelséget és a csatlakozási lehetőségeket - menetrendszerű Volán járattal (opcionálisan, aki akart személygépkocsival) oldottuk meg közlekedésünket.
A nyolc órai busszal indulva, Győrben átszállva valamivel több, mint fél óra múlva már Nyúlon, a katolikus templomnál találkoztunk gépkocsival érkező társainkkal és - sorainkat rendezve – megkezdtük menetelésünket a "Szurdik" jól kiépített gyalogos járdáján. Megcsodáltuk a kétszáz évvel ezelőtti felelőtlen emberi beavatkozás (erdőirtások) miatt kialakult, erózió vájta mély és kanyargó vízmosást (szurdikot), illetve az esetenként sebesen rohanó vízár kivédésére (már az 1800 körül megkezdett!) épített, összesen 10 ódon gátat. A szurdik felső részére érve egy - a löszfalba vájt - pincében megkóstoltuk a környék szőlőjének alkoholos produktumát – jól kinevetve azokat, akik a gépkocsivezetés miatt ezt nem tehették meg! Jó hangulatban, beszélgetve folytattuk utunkat, amíg fel nem értünk a hegygerincre. Innen már nem lévén emelkedő, kényelmesen sétálva értük el Győrújbarátot. Mit mondjak: szemünk – szánk tátva maradt az utunkat szegélyező hatalmas (sok esetben hivalkodó!) villák/paloták láttán! Átsétálva a falu ezen részén elértünk egy szépen kialakított parkocskához és az itt felépített kilátón tekintettünk szét (az igazat megvallva sokat, messzire nem láttunk – lévén nem kevés pára!). Kis pihenő után leereszkedve az ó-faluba valószínűsítettük azt a helyszínt, azt a platót is, ahol az 1809. júniusában lezajlott győri csatában Napóleon a győzelemig figyelhette, irányíthatta a csapatmozgásokat. Szóba került az akkori vesztes csata bábolnai vonatkozása is: a Bábolnát kifosztó egyik francia lovast valahol levetve a rekvirált hátas felnyergelve vágtatott vissza az istállójába. Ezzel rászolgálva a Ménesudvarban felállított, felszerszámozott, de lovas nélküli gyönyörű szoborra, mely a „Leghűségesebb bajtársnak” állít emléket!
Újólag buszra ültünk és rendben, időben hazaértünk. Elmondható, hogy kellemes időben (január ellenére +8 fok!), príma programban( 12 km ) vett - kisded, de elszánt - csapatunk részt! Sajnálhatják, akik kimaradtak! Készüljünk a februárra!

Katona László