Átléptünk mi is a Rubiconon...

2018. augusztus 25.

Természetesen, képletesen és voltaképpen csak szint meglépés történt: a Mérföldkő augusztus 25-én megtette első Nyugat-európai útját, hiszen a teljesített belföldi úti célok mellett voltunk korábban már Párkányon is és Pozsonyban is! Régen készülődtünk erre az eseményre, de a megszokott mértéktől jóval magasabb várható költségek megfontolásra késztették csipet csapatunkat! És akkor jött városunk Önkormányzata: jelen kirándulásunk ugyanis nem jöhetett volna létre nagyvonalú támogatásuk nélkül! Ez nagyban könnyítette a toborzást oly annyira, hogy semennyi idő alatt betelt a létszám – sőt! férőhely hiányában sokan nem is tudtak velünk jönni!
A megszokott időpontnál egy órával korábban 46 túratárs kezdte meg a kiállt Mercedes autóbuszba a beszállást, ráadásul mindünk több, nagyobb csomaggal! A gondos, alapos szervezésnek, illetve az időjárás jelzett változásának köszönhetően ugyanis valamennyien felszerelkeztünk váltó cipővel/meleg ruhával/eső elleni köpönyegekkel (nagy szerencsénkre, ezekre végül is nem volt szükség) Volt még egy jelentős változás is: profi „útmarsallok” – Helga és Péter- végezték a csapat kalauzolását a „Rolitúra” szakértő, tapasztalt munkatársaiként. Így kényelmesen a buszban utazva kaptuk az érdekes, tényszerű adatokat az Alsó-Ausztria régió Muggendorf faluban lévő híres Myrafälle - vízesésről, a történelmi háttérről, a földrajzi különlegességekről, a kényelmi/szükségleti igények kielégíthetőségének lehetőségeiről, stb.
Megérkezve a vízesések lábához szemünk-szánk tátva maradt a látott gyönyörűségtől: sebesen lezúduló, több részre is elágazó, hatalmas sziklák közé beszorított, kristály tiszta és (valószínűleg) jéghideg patak zuhogott a medrében. A tényleges szakadék az esésekkel körülbelül 600 méter hosszú, bár ez lényegesen többnek tűnik, hiszen tucatnál is több - jól karban tartott, biztonságos, kapaszkodó korlátokkal jól ellátott – fa hidacska ível át felette. Felérve a vízesés felső, víztározói szintjére egy komoly kaptatón (mit kaptatón: emelkedőn!) felment a csapat a csúcsra. Szerencsére az időjárás megengedte, így - rajtam kívül - mindenki gyönyörködni tudott a Scneebergen! Innen busszal továbbmentünk a Steinwandklamm alsó részéhez, majd megkezdtük Alsó –Ausztria legszebb, legvadabb karsztos sziklahasadékának felfedezését. Az utat fahidak, lépcsősorok, lyukak, repedések, valamint a hírhedt Töröklyuk-barlang sötét, kanyargós járata tette még érdekesebbé. (sajnálatunkra, az aszályos időjárás miatt a patakmeder száraz volt!)
A Jagasitz vendéglőben történt felfrissülés után egy hihetetlenül veszélyesnek tűnő szerpentinen felbuszoztunk a Hohe Wand Naturpark háromszög alakú kilátóteraszához, mely építmény több méterre kilóg a hatalmas szakadék fölé: szó szerint a lábunk alatt terült el a térképszerűen kirajzolódó táj a rendezett kis falvakkal, zöld mezőkkel, erdőszigetekkel. A tériszonyosok kivételével, mindenki csodálattal élvezte a látványt!
Befejezve a tervezett programot, rendben és (a határőrségnek is hála) időben, jó hangulatban érkeztünk haza a - csak 8 km hosszú, de a lépcsők és emelkedők miatt nehezített - túránkról.

Myrafälle, Steinwandklamm, Hohe Wand

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Katona László