Bátraké a szerencse...

2019. február 23.

Mondhattuk mi huszonöten is a régi igazságot, miután a Mérföldkő Túrázó Csoportunk február 23-án teljesítette aktuális programját! Sok – korábban jelentkező társunk – ugyanis a váratlan hideg-betörés miatt visszamondta a részt vételét. Mi tagadás, a megelőző napokban bennünk is mocorgott a félsz rendesen, de nagy örömünkre többen kitartottunk: végül is csodálatos, napsütéses, szélcsendes - igazi kirándulóidőben - indultunk el a II. kerületi Fenyőgyöngye Vendéglőtől a Hármashatár-hegyre.
A Vihar-hegyre felkapaszkodva a korrekt módon kiépített, rendben tartott Glück Frigyes sétányon folytattuk utunkat. Több kilométer hosszan emelkedők nélküli, közel vízszintes és száraz, avar borította úton mehettünk. Közben a kialakított teraszokon gyönyörködhettünk a panorámában: láthattuk az Északi-Vasúti Hidat, szemben Újpest, alattunk Óbuda házait, balra előttünk a Megyeri híd két karcsú pilonját! A Virágos-nyereg után a Csúcs-hegy derekán menve alattunk Pesthidegkút terült el, a távolba visszatekintve pedig a Széchenyi, - és a János - hegy volt látható (az igazságnak tartozva azért el kell mondanom, meglehetősen zavaró tényező volt, hogy a sportkedvelő „pöstiek” elég nagy számban és meglehetősen össze-vissza futkároztak kis csapatunkat kerülgetve! )
Tovább menve az egyre keskenyedő gerincen, kis kapaszkodó után a XI. stációnál csatlakoztunk a Pesthidegkútról a Kálvária-hegyre vezető ösvény mentén (a ki tudja, milyen régen!) megépített három kőkereszthez. A felirat szerint az orom 385 méter magas volt és a kőkeresztek 2001 évben estek át felújításon. Innen teljes körben gyönyörködhettünk a panorámában: jobbra előttünk Solymár, - Pomáz, - Üröm, - Csobánka, - és a különböző „Pilis” előtagot viselő helyiségek fürdőztek a tél végi/kora tavaszi napsütésben. Távolban a Pilis és a Gerecse vonulatai látszottak. Kis pihenő, töltekezés után visszafordulva a stációk mentén leereszkedtünk - a már Budapest II. kerületéhez tartozó - Pesthidegkútra és rövid, kényelmes séta után a parkolóban várakozó járművünkhöz érkeztünk. Bizony, nagyon jól esett valamennyinknek a 14 km megtétele után a busz kényelmes üléseinek elfoglalása! Hazafelé irányban még betértünk az „Emil „ cukrászdába a szokásos luxus-kalóriák vételezése céljából és elpilledve ugyan, de rendben, 17 órára megérkeztünk Bábolnára.
Elmondhatjuk, hogy egy nagyon kellemes kiránduláson vehettünk részt azzal, hogy a kora tavaszi fáradtság a "futóműveinken „ bizony éreztette hatását!

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Katona László