És kérem: betartotta...

2019. május 18.

Tavaly december első harmadában a Mérföldkő évzáró rendezvényén Liszkai László sporttársunk a 2019 évi program átbeszélésén – többletként - felajánlott egy szakmai látogatást a méhészetében azzal, hogy akácvirágzás körül szívesen látja a sporttársakat, érdeklődőket! (hittük is – meg nem is..) Ígéretét dicséretesen megtartva május 18-án ezért szerveződött egy bicikli túra, ahol is harmincad magammal a Kardirex parkolóból 9 órai indulással – Sáhó András vezette polgárőr Suzukival felvezetve – (és a várva várt jó időnek is örvendezve) megkezdtük tekerésünket Ölbő irányába!
Ölbő magasságában befordultunk egy homokos erdei útra (itt a bringázás egy kicsit nehézkes volt! ) ahol a virágba borult, illatozó akácerdő közepén egy sörpadokkal, inni valókkal, mézes üvegekkel gazdagon ellátott „oázis” várta az éppen kifulladás szélére került csapatot. Felfrissülés után Liszi (engedtessék meg, hogy az elfogadott, mindenki által használt megszólítását alkalmazzam) röviden ismertette úgy a vállalkozása történetét, mint a méhek főbb tulajdonságait, illetve a biztonságos „szúrás mentes” /balesetvédelmi / óvintézkedések mibenlétét. Hatos csoportokat kialakítva (és nagy nevetések mellett!) beöltöztünk echte méhésznek: a védőhálós sisakok, könyékig érő védőkesztyűk, az elvárt zárt ruházat birtokában a némileg távolabb lévő kaptársorra bandukoltunk. Itt ámulva hallgattuk Laci barátunk rövid, érdekes, a méhek állandósult duruzsolásától fűszerezett ismertetését, figyeltük gyakorlati bemutatóját. Míg az összesen öt csoport rotációban részt vett a gyakorlati bemutatón, addig a padoknál várakozó „pihenős” csapat beszélgetéssel, nevetéssel, méz kóstolgatással/minősítéssel foglalta el magát. Újólag áttárgyaltuk a látottakat/hallottakat, igazat adva az Einsteinnek tulajdonított megállapításnak: a méhek esetleges kipusztulását az emberiség egésze is csak pár évvel élné túl! Ebbe belegondolva valamennyinkben csak nőtt e hasznos, dolgos, szorgalmas kis rovarok iránti megbecsülésünk!
És itt volt a nagy meglepetés: Liszkai László és neje, Hilda az egész csapatot vendégül látta egy nagyon finom - a Pisztráng Falatozóban készített és ide, a helyszínre kiszállított – füstölt csülkös bablevesre! Mit mondjak: nagyon kifáradtunk/kiéheztünk a szorgalmas kis állatkák szakadatlan, nyüzsgő munkájának már a figyelésébe is! Nagyon-nagyon jól esett ezért (is) a gesztus! Az ebéd elfogyasztása után még ejtőztünk egy keveset, majd ki-ki a maga tempójában, a kiválasztott útitárs kíséretével visszakerekeztünk Bábolnára.
Elmondhatjuk, hogy egy nagyon kellemes (ugyanakkor tanulságos!) közösségi megmozduláson vehettünk részt , ahol úgy szellemileg, mint érzékszervileg/testileg is jól voltunk tartva.
Köszönjük a Liszkai Családnak!

Katona László