Tekerve tekeregtünk a nyári tekergőn...

2019. augusztus 31.

A nagy várakozással összeállított, június hónapra beprogramozott – Szlovákiát is érintő – közösségi kerékpár túránk a kormányzati elutasítás miatt meghiúsult. Sajnos.
Mindenesetre sokat azért nem búsultunk, hanem közvetlen régiónk - mondhatni a szomszédos falvak, puszták - kerékpáros felderítésére vállalkoztunk huszonöten. A „Nyári tekergő” megtervezése Bihari kollégánknak volt köszönhető, a megközelíthetőség meghatározásában nagy segítségre volt az útvonalat heti rendszerességgel sportosan be bringázó Lászlóné Ilike, Orsi leánya, illetve a területet jól ismerő Szűcs Gyuri sporttársunk. A jó hangulatú reggeli indulás után az első pihenést az Ölbői tó mellett tartottuk, ahol szendvicsek fogyasztása mellett taglaltuk a folytatást. Kipihenve pattantunk nyeregbe és - a rendkívül leromlott, óriási kátyúkkal pettyezett úton - nagy odafigyeléssel, egymást és a gödröket is kerülgetve haladtunk Vasdinnye irányába. Visszatekintve Vasdinnyéig még csak „istenes „ volt az út, de a vasúti átkelőt elhagyva igazi terepbringázás következett: hosszú kilométereken keresztül, lombbal borított erdei út közepén mentünk úgy, hogy két oldalt akár fél-fél méter mélységű, traktor vájta szurdok jelentett állandó lecsúszási fenyegetettséget! Bár az utat borító lombsátor kellemes árnyékot adott, de bizony leizzadtunk, rendesen! Csépre érve aztán fellélegeztünk, túljutva utunk nehezén, illetve az ottani egyik kellemes kocsmában ki-ki seritalt/fröccsöt/üdítőt/kávét/jégkrémet fogyaszthatott. Kifújva magunkat folytattuk utunkat Tárkány felé! Arról nem tehettünk, hogy a Tárkányi Szőlőhegy mellett vitt az utunk: ahol is eleget kellett tennünk Ilike kapacitálásának és a László család pincéjénél Imre barátunk megszívott, tele lévő héberrel / boros poharakkal várta a csapatot! Mi tagadás, jól esett a váratlan gondoskodás! Némi időzés, kóstolgatás után jobb kedvvel, kellemesen felfrissülve indultunk haza és rendben, a tervezett időnél hamarabb meg is érkeztünk Bábolnára.
Összegezve elmondhatjuk, hogy egy nagyon kellemes megmozduláson vehettünk részt. Itt nem kellett buszra várnunk, nem kellett buszköltséget állnunk, az ütem mindenkor alkalmazkodott a többséghez: mi aztán valóban „nem hagytunk senkit az út szélén”, feleleveníthettük régi emlékeinket még a Kombinát idők telepeinek, illetve pusztáinak környezetéről, a szomszédos falvak határairól. Miután jelen esetben nem volt résztvevői korlát sem, sajnálatos, hogy sokan kihagyták ezt az utat! Most már bánhatják!

Katona László