Ferenc Jóska nyomdokain a Rax Alpokban...

2019. augusztus 31.

Ugyan belefáradtunk már az idei (ki tudja hányadik?) hőhullám növényt/állatot/embert próbára tevő szorításába – augusztus utolsó napját illetően senki nem bánta volna a folytatást: a Mérföldkő Csoport tagjaiként bizakodással vártuk az Ausztriába tervezett túránk helyszínére prognosztizált időjárási adatokat! Bár kedvező előjelek mutatkoztak, de tudtuk, hogy a Keleti Alpok 1644 méter magas Rax – fennsíkján semennyi idő alatt változás állhat be: feltámadhat a szél, hirtelen zivatar kerekedhet, csökkenhet a hőmérséklet, stb. Dicséretes körültekintéssel ezért valamennyien váltócipőkkel/meleg pulóverekkel/esőkabátokkal felszerelkezve foglaltuk el kora reggel hatkor a Budapestről kiállt autóbuszunkat. Nagy szerencsénkre a helyszínen is maradt a kánikula - ezek a váltó cuccok mind az autóbuszban maradtak, sőt! szinte valamennyink pólóra vetkezve bandukolt a fennsíkon egészen a fél hetes buszindulásig!
Megérkezésig az út alatt az egyik profi túravezetőnk ismertette teljes részletességgel a napi ütemtervet. Földtörténeti/földrajzi ismertetést is kaptunk az Alpok kialakulásáról, a buszból látható hegyek, vízfolyások neveiről. Érdeklődéssel hallgattuk, hogy az alig 100 km-re lévő Bécs ivóvíz ellátását ezekből a hegyekből látják el és a közelség miatt kedvelt kirándulóhelye nem csak a jelenlegi bécsieknek, de az volt a Habsburgoknak is! Megtudtuk azt is, hogy futóverseny miatt momentán délnél előbb nem volt ajánlatos a fennsíkra felmennünk. Ezért aztán fél órai távolságon belül egy 3 km hosszú, jól kiépített, jól karban tartott lépcsőkkel/hidakkal tűzdelt, kényelmes szurdoktúrát ajánlott alternatívaként. Bizony, hálásak voltunk a futóverseny szervezőinek, mert így részesülni tudtunk mindabban a gyönyörűségben, amit a würflachi Johannesbachklamm szurdok bejárása jelentett! Nagyon szép volt – kár lett volna kihagyni!
Átgurulva a Rax-fennsik aljától induló felvonó állomáshoz, pár perces „lebegés” után ámulva tekintettünk körbe. A látvány leírhatatlan: hatalmas hegyek, alant nagy völgyek, azokban megbújó települések, kanyargó utak, üdén zöldellő fenyvesek, közöttük dús legelők és a levegő - azt szinte harapni lehetett! Összevárva a teljes csapatot (hiszen a felvonó egy kabinjában nem fértünk valamennyien) kényelmes ütemben megkezdtük az enyhe emelkedőkkel tarkított kavicsos úton/ösvényeken utunkat a kilátó felé. Na, itt volt aztán csak látnivaló: még magasabb csúcsok, még mélyebb/szűkebb völgyek, még dúsabb színorgia! Ráadásul itt nem lehetett emberi jelenlétet felfedezni (praktikusan előttünk/alattunk nem voltak települések, házak, aszfaltozott utak, vezetékek, stb.) Bár órákig nézelődtünk volna, de folytatnunk kellett túránkat. Mintegy órányi baktatás után végre feltűnt az Ottó hütte, ahol is válaszút elé lett a csapat állítva: a vállalkozóbbak még felkapaszkodhattak a Kereszt csúcskilátóhoz, a törődöttebbek, kényelem szeretőbbek itt pihenhették ki fáradalmaikat. (találós kérdés: na, én melyik csoporthoz tartoztam, én láttam-e közelről a keresztet?) A kiadós pihenés után megcéloztuk a felvonó felső állomását, az utolsó járattal lemenve és buszba szállva a tervezett időben 18.30 –kor hazaindultunk Magyarország felé! Szerencsére, a határon is simán, várakozás nélkül átjutottunk, így 21.15 magasságában, rendben Bábolnára érkeztünk.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a 48 fő sporttárs príma időben, gyönyörű helyszíneken járva teljesítette a mintegy 15 km hosszú hegyi szakaszt. Az Önkormányzatunk nagylelkű támogatása mellett is kissé húzós volt ugyan a részvételi díj, de elmondhatjuk, hogy megérte!

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Katona László