Nem szálka, hanem Száka...

2019. október 19.

Október 19-i túránk kis ijedelemmel indult, mivel negyedórás késéssel állt ki az autóbusz. Mint megtudtuk, nagy köd lassította a közlekedést. Bár Bábolnán ragyogó napsütésben várakoztunk huszonötöd magammal, a hír hallatán azért bennünk volt a félsz: mi lesz, ha a Réde –Zirc – Veszprém útvonalon mi is belefutunk ködfoltokba? Nagy szerencsénkre erről szó sem volt, csodálatos, verőfényes, tiszta időnk volt egész nap. Sőt! Az Aszófői Öreg-hegy tetejéről átnézve Tihanyra és a vitorlásokkal pettyezett Balatonra, megtudtuk a csapatunkat kalauzoló „Tanár úrtól”, hogy ő maga is nagyon ritkán tapasztalt (bár hivatásos túravezető!) ennyire szép, páramentes, ideális időt ezen a helyszínen!
Ezzel el is árultam, hogy Geo-túránkat szakértő kalauzolta, tőle tudtuk meg az évmilliókban mérhető talajfelszín / kőzet kialakulásokat, ő hívta fel a csapat figyelmét a látnivalókra, a gyönyörködésre késztető színorgiára, a régió történelmi vonatkozásaira.
Kezdtük Balatonfüreden (Paplakán) egy 12. századi gótikus templomrommal, majd rövid séta után a Száka – hegy (nem szálka!) lejtőjén felhagyott kőbánya „tanúfalán” kialakított geológiai bemutatóhellyel. A valamikori kőfejtő az un. Füredi- mészkő formációt mutatta be: a vastagpados mészkőrétegek között a 230 millió év alatt végbement földrengések okozta hullámok, térdráncok jól kivehetők voltak (persze, csak szakértői rávezetéssel!). Az egyes mészkőpadok között még mi is jól láttuk a mutatós vörösbarna-sötétszürke tűzkő rétegeket! (azért be kell vallanom, bár mindnyájan kerestük ezerrel, de nem és nem találtunk a valaha itt hullámzó őstengerben élt tengeri csiga-bigák mégoly parányi mészvázát, annak lenyomatát sem!)
A bányaudvarról eljutottunk a Szőlősi-séd vadregényes völgyébe. Nagyon izgalmas volt a keskeny falépcsőkön a sűrű aljnövényzetben óvatosan kanyarogni. Sajnos az aszályos idők miatt az itt található karszt forrás elapadt! A patak (séd = patak) hangulatos völgyéből kiérve telepített fenyőerdők, őshonos tölgyesek közt pár kilométer kényelmes baktatás után az Aszófői Öreg-hegy lábához értünk.
A mintegy 240 méter magas dombra felkapaszkodás elég húzós volt, de megérte a csodás panoráma: szemben a Balaton, a Tihanyi-félsziget, körös-körül az ősz színeibe öltözött, változatos erdők, tarkítva a cserszömörce bokrok utánozhatatlan pirosával...
Leereszkedve a hegyről sárguló szőlőültetvények között elértük az Aszófői Állomást, ahol az autóbuszunk várakozott. Az indulás előtt még megtekintettük az állomás alatt lévő ősrégi templomromot is.
Idegenvezetőnktől elbúcsúzva elindultunk haza. Természetesen – mit ad Isten, útba esett! – betértünk a Zirci Pepe Cukrászdába a szokásos „luxus kalóriák” vételezésére Emiatt a jelzett időnél kicsit később ugyan, de rendben hazaértünk.

Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!

Katona László