Pápa - templomok városa...

2020. február 29.

Február utolsó napján csoportunk aktuális kirándulásán negyvened magunkkal foglaltuk el kényelmes, újszerű autóbuszunk üléseit a megbeszélt időben. Ezen a napon a szokásostól eltérve nem terveztünk hegyet-völgyet/erdőt-mezőt hágni, hanem a Dunántúl egyik legszebb barokk főterével, templomok sorával rendelkező 33 ezres várost - Pápát kerestük fel. Hogy minél többet megtudjunk, szakavatott helybéli idegenvezető kísérte álmélkodó csapatunkat keresztül-kasul a városon. Bár napsütötte idő volt, azért a széllökések hidegérzetet keltettek. Elsőként a város nevének eredetéről hallottunk - a múlt ködébe vesző – történeteket. Az egyik szerint Gizella királynővel érkezett német lovagok közül a környéket hűbérként birtokló Poppa lovag neve után hasonult a városnév Pápára. A másik (nekem kedvesebb, bár kevésbé valószínű) történet szerint a családjával a környéken időző Géza fejedelem István fiacskája itt mondta ki először és érthetően az apja karjaiban, hogy „papa” Akárki is volt a nevet adó egy a biztos: Róma püspökének, a római pápának semmi köze nem volt a város elkeresztelésében!
A széltől is védekezve a nagytemplomba húzódtunk be megcsodálni a közel 250 évvel ezelőtt Eszterházy Károly püspök parancsára és szponzorálása mellett épített fenséges épület belső kialakítását, díszítését. Innen sétáltunk át a „zsidónegyedbe”, ahol az egykori zsinagóga masszív tömbjét figyelhettük meg. Az elmondásból megtudtuk, hogy a valamikori mintegy 3.000 fős zsidóságból a II. világháború borzalmait mintegy 120 megkínzott, nyomorult élte túl. Innen elsétáltunk azon egykori iskola mellett, ahol pl. Petőfi Sándor is és Jókai Mór is tanult. Érdekesség, hogy épp abban az időben változtatta (magyarította) meg a nevét nagy költőnk Petrovicsról – Petőfire! Innen továbbhaladva megnéztük Mátyás király vadász házát is: a kapu fölött jól kivehető a márványból faragott Corvin címer a hollóval. Átsétálva egy szép téren álló impozáns református templom előtt ejtettük meg a csoport fényképezést. Ezt követően (az idegenvezetőnknél lévő kulcs segítségével) bejutottunk az egykori pálosok által épített és használt csodás faragott szobrokkal, képekkel, padokkal ékesített Pálos Templomba. Ugyan nem kérdeztem utána, de idegenvezető alkalmazása nélkül valószínűleg ezt a csodát nem láthattuk volna! Így gazdagabbak lettünk, hiszen leírni sem lehet azt a szépséget!
Kora délután megtekintettük az Eszterházy Ferenc által építtetett gyönyörű „U” alakú kastélyt, melyből a szovjetek 1970-ben költözködtek ki (képzelhetjük, mi minden maradt, illetve: mi minden nem maradt utánuk!) Sok-sok év munkájával és rengeteg pénz felhasználásával mára már csodálatosan rendbe tették – jelenleg a város tulajdonában/gondozásában van. A bejárás során briliáns koreográfiával, korhű kosztümbe öltözve, parókásan mutatták be mindig előrehaladva egy-egy szobában az akkori főúri élet „viszontagságait” Nagy élmény volt!
Bejárva a város templomait, a kastélyt, a parkot - elfáradva, élményektől telve foglaltuk el helyünket az autóbuszunkban azzal, hogy mai kirándulásunk is kitűnő szervezéssel, pompásan sikerült - majd rendben, időben hazaértünk.

Katona László